Nőnapra!

Nőnapra! Zorán:Kell ott fent egy ország....

http://app.talkfusion.com/newsletters/vn_view.asp?NDEwMDI4_3964986

Köszöntés.

Szeretettel köszöntöm az ötvenezredik látogatómat.

Hogy ki ő, sajnos azt nem tudom.

Nagy öröm ez számomra.

Lassan 7 éve kezdtem el írni a blogomat.

Eleinte nem nagyon volt látogatóm.

Amióta Facebookos oldala is van a blogomnak, többen megtalálják.

Véleményeket is  többet kapok.

Remélem a továbbiakban is lesz sok látogatóm.

Igyekszem új, és régi recepteket megosztani veletek.

Csak kipróbált recepteket rakok fel, és saját fotókkal.

Még egyszer köszönöm a látogatóknak, hogy elolvassák a recepteket, még a tengeren túl is.

Üdvözlettel:Olgis - bloggeranyó.

Közös vasárnapi ebéd, az unoka húgommal.

Unokahúgom érkezett ma hozzám Kisvárdából vendégségbe.

Soha nem jön üres kézzel, most is két kosárral érkezett.

Ő készíti a savanyú káposztát, és csak megveszem a fele gyalult káposztát ő meg elkészíti.

Most azt is hozott,nagyon finom lett.

Tegnap  este már megbeszéltük ő hozza a levest, a sütit, mert nála ez már készen volt.

 Én kreáltam a második fogást.

Jó vendég az ilyen.

Volt olyan, hogy telefonált kész a pörkölt, szaggass galuskát, mire oda érek.

15 km a távolság, kész is volt mire kocsival ide ért. 

Most finom csülkös, kolbászos, tejfölös bablevest hozott.

Saját sütésű,házi kenyeremmel ettük.

A süti a fagyóból került elő, zserbó formájában.

Én csirke mell, és szűz pecsenye  szeleteket sütöttem le, fokhagymásan, grill fűszeresen, pálma olajban.

Bulgurt főztem ki hozzá, amit leveskockával és egy fej hagymával ízesítettem.

 Tejszínes gombaszósz is készült hozzá.

A kertemben még volt fejes saláta , ez került mellé.

Nagyon jót beszélgettünk, hozott régi fényképeket amit átnéztünk, szelektáltunk, hogy mit szkenneljek be, hogy meg maradjanak, ne kopjanak tovább.

Szeretem az ilyen vasárnap délutánokat. 

Gyerekkorom egy szelete elevenedett meg a mai napon.

Számomra ezek az évek sokat jelentenek, meghatározták a további életem alakulását. 

Emberséget, kitartást, szeretetet kaptam ezektől az évektől.

Édesanyám testvérei, azok családjai nagyon szoros családi kötelékben, a mindennapokat együtt élték, és ezeknek mi gyerekek  is részesei voltunk.

Most ezekből az évekből merítünk erőt, az emlékek felidézésével!

Vendégeim voltak.

Kedves vendégeket vártam.

 Este tudtam meg, hogy másnap érkeznek.

Kedvencüket a,

Tormás töltikék-et még este lekészítettem.
Most kukorica darával, házi sonkával, és sertés dagadóval készült.

Borsó leves  is készült csirke hússal.

A 3 éves lurkónak a napokban lesz a szüli napja.

Természetesen tortát is sütöttem.

Ajándékot is csomagoltam.

Bodza szörp is készült.

Egy  nagyinak mindig kell legyen kéznél valami, amivel meglepi a váratlanul érkezőket.

Kedvesek ők nekem.

Csak messze laknak tőlem,ritkán látom őket.

Igaz hetente beszélünk telefonon.

Az elhunyt húgom lánya, aki a keresztlányom,és a családja érkezett hozzám.

Kellemes délutánt töltöttünk együtt.
A fiúk jót fociztak.

A kicsi fiú gyakran megkérdezte: Anya, hova jöttünk?

Ha, valamit nem ismert engem szólítgatott. 

Mindent megnézett, sokat kérdezett.

Végig járta a lakás minden helységét.

Aztán a nagy kertet.

A nagyfiú, már  mindent ismer, feltalálja magát. 

Ő már első osztályos,sokszor volt már nálam.

Krétával a betonra rajzolnak nekem mindig. 

Amíg le nem kopik nézegetem, vigyázok rá. 

Ilyenkor előkerül a zsírkréta is.

Méteres papír a szőnyegen és alkotnak.

Most is maradt emlék nekem.

 Még Pamacs kutyusnak is tetszik.

Zöld dió szirupban.

Az én 9 éves, zöld dió befőttem.

Megmagyarázhatatlanul ragaszkodom a rég múlt idő tárgyaihoz, emlékeihez. 
Talán, mert az én korosztályom még ezek között a tárgyak között töltötte gyermek éveit.
Őrzöm Szüleim kredencét, mángorlóját, amit ács nagyapám saját kezűleg készített a rokkával együtt.
A szövés, fonás apró tárgyait, a hajót, az ülő kézi guzsalyt, a hozzávaló orsót, a bordát.
Nagyapám mívesen faragott dísztörölköző tartóját, rajta a már általam kalotázott dísz törölközővel. Vasaló, kávéőrlő, vaskályha, petróleumlámpa, mind a régmúltat idézik a teraszomon.
Ahányszor rájuk pillantok, a drága szülői ház jut eszembe.
A nagy diófa, a két nagy sárgabarackfa, a szilva, cseresznye, alma, körte, birs alma, akkor kincset jelentettek számunkra.
Aszaltuk a gyümölcsöket télire, mert cukorra nemigen futotta a befőzéshez. 
A tél levese az aszalt szilvával, susinkával (aszalt almaszirom), igen nagy csemege volt.
Szép emlékeim közé tartozik az a kép, ahogyan
Nagymamám ül egy díszes karosszéken és diófa ággal legyezi magát, ezzel tartja távol a legyeket a környezetéből.
Időnként vittem a friss ágat, mert ellankadt az előző levele.
Nemes feladat volt ez, mert cserébe olyan elbeszéléseket kaptam az Amerikát megjárt nagymamámtól, amire ma is csodálattal emlékszem. A narancs ligetek, a rozmaring erdők, Fiume, az amerikás magyarok”burdos” háza, a gyári munka, számomra akkor a tündérmese volt.
Örömmel találtam a facebookon lapjukra. Előbb a játékra figyeltem, kapartam, kerestem Szőke András képét. Nem jön össze három.
Pedig ő egy különös, számomra sokoldalú és viccesen megnyerő ember. A zöld diót is jó lenne megnyerni. Aztán mentem az idővonalra és nézem a videót a zöld dió készítéséről.
Jánkmajtis, hiszen itt van tőlem pár km-re (Aranyosapátiban élek, itt tanítottam 33 évig) és nem hallottam hírét sem a zöld dió feldolgozásnak.
A videó nézése közben ugrott be, hogy ilyet én is készítettem évekkel ezelőtt. Mennyit dolgoztam vele!!!
Héját szivaccsal lesúroltam, kötőtűvel megszurkáltam az 5 literes befőttes üveg tele lett. Vízzel felöntöttem, naponta cseréltem4 héten át.A látogatóba érkező húgom, amikor meglátta ez volt a reakciója: ezt az ocsmányságot akarod majd velünk megetetni?
A család nem segített elfogyasztani, nem kedvelték a különleges egyedi íze miatt.
Végül csak a húgommal ketten ettük meg
Vagy talán mégsem?
Irány a nyári konyha télire lezárt spájza. A több éves lekvárok befőttek között emlékeim szerint lennie kell egy kis üveggel zöld diónak. 
Megvan! Egy kis hosszúkás olíva bogyós üvegben. 
Elő a fényképezőgéppel, meg is örökítem. 
Címke is van rajta. Zöld dió 2003. június.
Próbálkozom a kinyitással, ami nem könnyű kilenc év után.
Végre sikerül. Izgalommal szedem ki, felvágom, ízlelem, egy kilencéves csoda íze olvad szét az ízlelő bimbókon. Mennyei!!! 
A fahéj, a boróka a szegfűszeg íze a cukor barna szirupjával keveredve.
Elvarázsolt!
Szeletelve is lefotóztam. Kardamom nem került bele, akkor még nem volt elérhető számunkra. Ma már ismerem és használom. 
A sírás környékez, a húgommal osztanám meg, de ő már egy éve elhunyt.
Milyen jó lett volna Karácsonykor a sült hús mellé együtt elfogyasztani.
Remélem a családomnak, az unokáimnak most már ízleni fog.
Gyorsan visszazárom az üveget, 2012. 12. 14. ---17.01 perckor.(ez éppen most történt meg)
Hideg helyre került a spájz többi befőttje közé, ha kibírt 9 évet Karácsonyig már csak eláll!
Köszönet Önöknek a zöld dió újbóli felfedezéséért, a csodálatos íz világért! Az emlékekért, melyek sok év tán is örömmel töltik el az ember szívét.Szeretném megkóstolni és összehasonlítani az enyémet az Önök által készítettel.
Üdvözlettel: Maklári Sándorné (Olgi néni) nyugdíjas tanárnéni.
A Goldenfood, a zöld dió gyártója  kiírt egy pályázatot, amelyen indultam ezzel a fenti képpel és történettel.
Ezt értékelték.
Így lettem én a zöld dió tiszteletbeli nagymamája!

Azóta csütörtökönként küldöm nekik a receptet,és kapok is időnként egy üveg zöld diót. 

Készült még számomra oklevél és  egy falióra is ajándékként.

Apróbb ajándékokat is kapok tőlük.

A Föld órája.

TE LEKAPCSOLSZ?

Remélem sokan csatlakoznak és este lekapcsolják a lakásuk világítását 20 óra 30 perctől egy órára.

Budapesten a program Tóth Vera élő koncertjével indul, majd 20 óra 30 perckor a WWF Magyarország ünnepélyesen lekapcsolja Budapest díszkivilágítását.

http://www.hirado.hu/Hirek/2013/03/23/07/Ma_van_a_Fold_oraja.aspx

Áramszünet!

ÁRAMSZÜNET!

                            Nálam a "Föld órája " 2 nappal előbb volt.

Előre teljesítettem a felhívást, ami szombat estére szól, hogy egy órára kapcsoljunk le minden elektromos készüléket.

Nálam több órát vett igénybe.

Ma estére nálam is bekövetkezett, amitől féltem.

Nincs áram, már 2 órája a lakásban.

                         Előbb, még vártam, biztos központi hiba. 

Aztán hívom a szomszédokat, mindenkinél van, csak nálam, meg egy pár házzal arrébb, szintén egy idős néninél nincs.

Hiba bejelentés. Automatát hallgatom.

Az ön területén sok az áram kimaradás, ha 2 óra múlva sincs áram a lakásban, hívjon újra. Szétkapcsolt.

Szóhoz sem jutsz, nem kérdez senki, nem mondhatod el, honnan hívtad, mi a hiba.

Hívom az ügyfél szolgálatot.

Végig zongorázom a menüket, saccolva, hol érek célt.

Jól választottam.

Ügy intéző jelentkezik. Elmondom mi a baj. Fi relé le sem kapcsolt, tehát nem belső hiba.

Kedves, felvesz minden adatot.

Telefon számot-ügyfél számot kér, számla előkészítve.

 Bár e-számlám van, ami ugye a gépemen található, de megtartottam egy régi papír számlát, áramszünet esetére. Most jól jött.

Két órán belül kijavítják a hibát, ígérte a hölgy.

Tényleg kijavították 2 óra múlva.

Fel sem hívtak, be sem csengettek, hogy rendben van-e minden. Figyeltem őket, elsuhant a szerelő kocsi.

Kimentem, legalább megköszönném.

Nem volt alkalmam rá.

Gondoltam egy jó meleg teával megkínálom őket.

Este 7 óra van, hideg sötét, egész nap úton vannak.

Ez a pár óra nagyon nehezen telt, nem tudtam mihez kezdeni.

Amíg még láttam, elraktam az edényeket, a mosogatógép épp az áramszünet előtt végzett. A főzéssel is rendben voltam.

 Csak úgy nézni ki a fejemből, ez nem az én formám.

Gyertyafénynél, a laptopomon (szerencsére fel volt töltve) a fényképeket rendezgettem, kollázsokat, feliratokat készítettem.

Elkezdtem írni ezt a bejegyzést.

Lebonyolítottam pár telefont.

A lakás 16 fokra lehűlt, jól felöltöztem. Két szomszédom is hívott, menjek át, de nem tudhattam a szerelők bejelentkeznek-e, nem hagytam el a lakást.

Már az is meg volt beszélve, ha nem lesz áram, és természetesen, akkor a gáz fűtésem sem üzemel, viszem, az ágyneműm a szomszédba helyem van, ott alszom.

Erre nem került sor.

Viszont átgondoltam, kell egy kis turista gáz, mert villany tűzhelyem van. Egy teát se tudnék megfőzni.

Egy szieszta gázkályha, ha nincs áram.

Olaj radiátorom kettő is van, ha nincs gáz.

Így kell felkészülni a következő fűtési szezonra.

Vagy vissza térni a fa tüzelésre.

De, nincs kéményem, leszedtük, mikor a tetőt átfedtük lemezzel.

Nagyon bonyolult ez a világ. Régen a szülői házban, a csikó spóron mindent megoldottunk, főztünk, fűtöttünk vele.

 A mai modern készülékek szolgáltatás függőek.

Reméljük ez a tél figyelmeztetés a szolgáltató részére, bizony elavultak, gyengék az oszlopok, a vezetékek. Sürgősen ki kell cserélni őket.

Az ország sok területén elavult a hálózat.

Az időjárás meg egyre szeszélyesebb.

Sokat tehetünk róla, nem védjük a természetet.

Nem élünk környezet tudatosan, és jön a  globális felmelegedés, a szélsőséges idő járással.

Pedig a földet az unokáinktól kaptuk kölcsön.

A négy gyertya meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással

 beszélgettek.

Azt mondta az első :

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:

-ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.

Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.

Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

-De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

-Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

- ÉN VAGYOK

A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni

 gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke 

lángját!

Advent harmadik vasárnapja.

A harmadik vasárnap angyala:
Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

Az én 9 éves, zöld dió befőttem.

 Megmagyarázhatatlanul ragaszkodom a rég múlt idő tárgyaihoz, emlékeihez.

Talán, mert az én korosztályom még ezek között a tárgyak között töltötte gyermek éveit.

Őrzöm Szüleim kredencét, mángorlóját, amit ács nagyapám saját kezűleg készített a rokkával együtt.

 A szövés, fonás apró tárgyait, a hajót, az ülő kézi guzsalyt, a hozzávaló orsót, a bordát.

Nagyapám mívesen faragott dísztörölköző tartóját, rajta a már általam kalotázott dísz törölközővel. Vasaló, kávéőrlő, vaskályha, petróleumlámpa, mind a régmúltat idézik a teraszomon.

Ahányszor rájuk pillantok, a drága szülői ház jut eszembe.

 A nagy diófa, a két nagy sárgabarackfa, a szilva, cseresznye, alma, körte, birs alma, akkor kincset jelentettek számunkra.

Aszaltuk a gyümölcsöket télire, mert cukorra nemigen futotta a befőzéshez.

A tél levese az aszalt szilvával, susinkával(aszalt almaszirom), igen nagy csemege volt.

Szép emlékeim közé tartozik az a kép, ahogyan

Nagymamám ül egy díszes karosszéken és diófa ággal legyezi magát, ezzel tartja távol a legyeket a környezetéből.

 Időnként vittem a friss ágat, mert ellankadt az előző levele.

Nemes feladat volt ez, mert cserébe olyan elbeszéléseket kaptam az Amerikát megjárt nagymamámtól, amire a ma is csodálattal emlékszem. A narancs ligetek, a rozmaring erdők, Fiume, az amerikás magyarok”burdos” háza, a gyári munka, számomra akkor a tündérmese volt.

Örömmel találtam a facebookon lapjukra. Előbb a játékra figyeltem, kapartam, kerestem Szőke András képét. Nem jön össze három.

Pedig ő egy különös, számomra sokoldalú és viccesen megnyerő ember. A zöld diót is jó lenne megnyerni. Aztán mentem az idővonalra és nézem a videót a zöld dió készítéséről.

Jánkmajtis, hiszen itt van tőlem pár km-re (Aranyosapátiban élek, itt tanítottam 33 évig) és nem hallottam hírét sem a zöld dió feldolgozásnak.

A videó nézése közben ugrott be, hogy ilyet én is készítettem évekkel ezelőtt. Mennyit dolgoztam vele!!!

Héját szivaccsal lesúroltam, kötőtűvel megszurkáltam az 5 literes befőttes üveg tele lett. Vízzel felöntöttem, naponta cseréltem4 héten át.A látogatóba érkező húgom, amikor meglátta ez volt a reakciója: ezt az ocsmányságot akarod majd velünk megetetni?

A család nem segített be, nem kedvelték a különleges egyedi íze miatt.

Végül csak a húgommal ketten ettük meg

Vagy talán mégsem? Irány a nyári konyha télire lezárt spájza. A több éves lekvárok befőttek között emlékeim szerint lennie kell egy kis üveggel zöld diónak.

Megvan! Egy kis hosszúkás olíva bogyós üvegben.

Elő a fényképezőgéppel, meg is örökítem.

Címke is van rajta. Zöld dió 2003. június.

Próbálkozom a kinyitással, ami nem könnyű kilenc év után.

Végre sikerül. Izgalommal szedem ki, felvágom, ízlelem, egy kilencéves csoda íze olvad szét az ízlelő bimbókon. Mennyei!!!

A fahéj, a boróka a szegfűszeg íze a cukor barna szirupjával keveredve.

 Elvarázsolt!

 Szeletelve is lefotóztam. Kardamom nem került bele, akkor még nem volt elérhető számunkra. Ma már ismerem és használom.

A sírás környékez, a húgommal osztanám meg, de ő már egy éve elhunyt.

Milyen jó lett volna Karácsonykor a sült hús mellé együtt elfogyasztani.

Remélem a családomnak, az unokáimnak most már ízleni fog.

Gyorsan visszazárom az üveget, 2012. 12. 14. ---17.01 perckor.(ez éppen most történt meg)

Hideg helyre került a spájz többi befőttje közé, ha kibírt 9 évet Karácsonyig már csak eláll!

                 

Adventi nyereményem!

A Bakker Holland virágküldő facebookos oldalán hirdettek egy adventi koszorú és dísz készítő pályázatot.
Próbálkoztam az alábbi asztali csokorral.

Adventi koszorúm már sok éves, azért nem készül most új, csak frissítem.
Ragasztó pisztollyal dolgoztam. 
Nem látszik, de csillámos ragasztó rudat használtam.
Sajnos a fagyöngyöm még nem érkezett meg. 

Az ág hegyekre abból szoktam ragasztani.
Nálam hagyomány, fagyöngy legyen Karácsonykor.
Ha az alatt járunk be a lakásba, akkor  várható szeretet, egészség boldogság!

Eljött az értékelés ideje.
 3. lettem az asztali dísz kategóriában.
Tegnap jött a csomag és ezt kaptam.
3  üveg angyalka repült hozzám! Elemes és bekapcsolva váltják a színüket!
Ezenkívül

 egy szép nagy amarillisz hagyma!

Igazán  nagy öröm így Karácsony előtt,  már ajándék érkezik!

                                           ANGYALKÁIM!

Adventi várakozás-Napi történések.

A soros szombati kenyér sütéssel végeztem.
Csörgött a telefonom.
 Jó szomszéd hívott, nyissam már ki a kaput, mert hozna egy kis disznó torost.
Éppen a mézes tál sütése, kenése volt  folyamatban, kértem kis haladékot és nyitottam. 
Megérte. 
Toros káposzta, meleg tepertő, vese, velő,bőr.
Nem is ettem én a lecsós paprikás krumpliból, amit ebédre főztem.
Friss kenyérrel tepertő, toros.
Mit mondjak, a továbbiakban a víz fogyasztásom megemelkedett.
Közben nassolgattam, a maradék tepertős pogácsából és a Pavlovából is.
A kisült mézeseket is megkóstolja az ember lánya.
Olyan kellemes fahéjas illat van a lakásban. 
Keveredik a sült kenyér illatával.
Régmúlt falusi karácsonyaim , a konyhánk melege, a disznóölések jutottak eszembe.
Az adventi illat mécses még fokozza ezt a hangulatot. 
Az esti ablak fények, az adventi koszorú pici fehér izzói, mint a csillagok. 
A fagyöngy apró bogyóin megtört fények .
Az adventi  koszorún a két gyertya lángja, illatuk.
Karácsonyi zene a CD-ről.
Hát mit mondjak, van karácsonyi hangulat, de ezt csak másokkal megosztva lehet értékelni. 
Gyermekkorom Karácsonyai, a szüleim  szinte itt voltak velem.
Akikkel én évekig az adventi készülődést megosztottam, már az égi mezőkön számolják a csillagokat.
Gyermekeim  távol élnek tőlem, a saját családjukkal osztják meg az advent örömét.
Úgy érzem el vagyok egyedül, de az ünnepek közeledte mindent felül ír.
Hiányoznak a szeretteim!
Sok jó ember van körülöttem, de őket nem pótolják!
Szerencse, hogy az a típusú ember vagyok, aki tud váltani és végzi tovább a napi teendőit, mondván azt kell szeretni, ami van.
 A megtörtént dolgokon már nem változtathatunk.
         Öröm , bánat, emlékezés, várakozás, bizakodás!

                  Ilyen az adventi várakozás nálam!

Madarak etetése.

A kert alszik! Az örökzöldek díszítik csak a kertet!

Most a madarakra kell figyelnünk. Nem győzöm etetni őket, annyi a cinke, a rigó és a verebek.

 Kicsit haragszom rájuk, mert nyáron egy cinkét sem látok, hogy pusztítanák a kártevőket.

 Igaz ilyenkor dolgoznak, látom az ágak rései között is kutakodnak. 

Nehéz őket fényképezni, mert minden pici neszre elsuhannak.

Az etető alatt vizet is találnak.

 Náluk már karácsony van, fenyőágakat raktam a vizes itató táljuk köré.Így könnyebben is megkapaszkodnak.

 Meleg vízzel próbálom a vizüket pótolni. Időnként cserélem is.

 Tepertős kukorica golyókat és szalonnát is kapnak.különböző magvakat.

Egy másik helyen kivájt lopótökben találnak eleséget.

 Van úgy, hogy éjszaka benne alszanak.

Van még egy borostyánnal befuttatva az az éjszakai szállásuk. Volt már benne fészek is.

A köcsögfa csuporjaiba is bekuporodnak éjszakára.És mindenhova ahol puha menedéket találnak.

Faleveleket rakok a csuprokba,etetőkbe, látom a z otthagyott "nyomokból", hogy ott jártak. 

Egyszer a nagy nézelődés közben repült ki egy cinke, majdnem a fejemre repült!

Az ablakból kb. 40 db cinkét számoltam meg.

 A rigóknak almát, körtét rakok ki.

A vadszőlő bogyóit is megeszik.

Öröm nézni őket, ahogyan csipegetik a szalonnát, még fejjel lefelé is képesek enni.

Az "emberes" hónapok!

Szeptember,november,december...
Nagyon rideg hónapok.
Az elmúlásról, a tél kezdetéről, mind erről szólnak. 
Egyedül a szép őszi színek, a termések hoznak egy kis vigaszt.
Betakarítottam, majdnem mindent.
Egy pár körte és alma maradt még a fán. 
Esőben szélben nem lehet dolgozni.
A dísztökök szép színeikkel, mintázatukkal, egy kis üde foltok az őszben..
A lopótököt, kabaktököt, dísztököt évek óta termelek,és szárítom is, amit lehet.
A komposztom ezzel van befuttatva.
A lopó és kabaktökök hasznos használati tárgyak alapjai. 
A lopótökből a bor leszívásához szükséges cél szerszámot alakítottak ki. 
A kabaktököt, tölcsérként használta a boros gazda.
Nálam a lopótök télen madár búvó hely, a belsejében alszanak a madarak éjszaka.
Virágtartóként is szolgált már. 
Most  csak díszek. Egy pár kifaragott Halloween . 
Másokat kifestettünk az unokámmal téli napokon.
A terasz sarkában húzódnak meg, a valamikor jobb sort megért "tökeim". A mángorló  a sulykoló, a zurboló(vajköpülő)  a rokka,az orsó, a szakajtó kosár társaságában.
Párat el is ajándékoztam.
Halloween tök az idén is termett 3 db. 
Még van egy, amit szeretnék kifaragni, ha lesz rá időm.
            DÍSZTÖKÖK

 SZÁRAZ TÖKÖK