Az én 9 éves, zöld dió befőttem.

 Megmagyarázhatatlanul ragaszkodom a rég múlt idő tárgyaihoz, emlékeihez.

Talán, mert az én korosztályom még ezek között a tárgyak között töltötte gyermek éveit.

Őrzöm Szüleim kredencét, mángorlóját, amit ács nagyapám saját kezűleg készített a rokkával együtt.

 A szövés, fonás apró tárgyait, a hajót, az ülő kézi guzsalyt, a hozzávaló orsót, a bordát.

Nagyapám mívesen faragott dísztörölköző tartóját, rajta a már általam kalotázott dísz törölközővel. Vasaló, kávéőrlő, vaskályha, petróleumlámpa, mind a régmúltat idézik a teraszomon.

Ahányszor rájuk pillantok, a drága szülői ház jut eszembe.

 A nagy diófa, a két nagy sárgabarackfa, a szilva, cseresznye, alma, körte, birs alma, akkor kincset jelentettek számunkra.

Aszaltuk a gyümölcsöket télire, mert cukorra nemigen futotta a befőzéshez.

A tél levese az aszalt szilvával, susinkával(aszalt almaszirom), igen nagy csemege volt.

Szép emlékeim közé tartozik az a kép, ahogyan

Nagymamám ül egy díszes karosszéken és diófa ággal legyezi magát, ezzel tartja távol a legyeket a környezetéből.

 Időnként vittem a friss ágat, mert ellankadt az előző levele.

Nemes feladat volt ez, mert cserébe olyan elbeszéléseket kaptam az Amerikát megjárt nagymamámtól, amire a ma is csodálattal emlékszem. A narancs ligetek, a rozmaring erdők, Fiume, az amerikás magyarok”burdos” háza, a gyári munka, számomra akkor a tündérmese volt.

Örömmel találtam a facebookon lapjukra. Előbb a játékra figyeltem, kapartam, kerestem Szőke András képét. Nem jön össze három.

Pedig ő egy különös, számomra sokoldalú és viccesen megnyerő ember. A zöld diót is jó lenne megnyerni. Aztán mentem az idővonalra és nézem a videót a zöld dió készítéséről.

Jánkmajtis, hiszen itt van tőlem pár km-re (Aranyosapátiban élek, itt tanítottam 33 évig) és nem hallottam hírét sem a zöld dió feldolgozásnak.

A videó nézése közben ugrott be, hogy ilyet én is készítettem évekkel ezelőtt. Mennyit dolgoztam vele!!!

Héját szivaccsal lesúroltam, kötőtűvel megszurkáltam az 5 literes befőttes üveg tele lett. Vízzel felöntöttem, naponta cseréltem4 héten át.A látogatóba érkező húgom, amikor meglátta ez volt a reakciója: ezt az ocsmányságot akarod majd velünk megetetni?

A család nem segített be, nem kedvelték a különleges egyedi íze miatt.

Végül csak a húgommal ketten ettük meg

Vagy talán mégsem? Irány a nyári konyha télire lezárt spájza. A több éves lekvárok befőttek között emlékeim szerint lennie kell egy kis üveggel zöld diónak.

Megvan! Egy kis hosszúkás olíva bogyós üvegben.

Elő a fényképezőgéppel, meg is örökítem.

Címke is van rajta. Zöld dió 2003. június.

Próbálkozom a kinyitással, ami nem könnyű kilenc év után.

Végre sikerül. Izgalommal szedem ki, felvágom, ízlelem, egy kilencéves csoda íze olvad szét az ízlelő bimbókon. Mennyei!!!

A fahéj, a boróka a szegfűszeg íze a cukor barna szirupjával keveredve.

 Elvarázsolt!

 Szeletelve is lefotóztam. Kardamom nem került bele, akkor még nem volt elérhető számunkra. Ma már ismerem és használom.

A sírás környékez, a húgommal osztanám meg, de ő már egy éve elhunyt.

Milyen jó lett volna Karácsonykor a sült hús mellé együtt elfogyasztani.

Remélem a családomnak, az unokáimnak most már ízleni fog.

Gyorsan visszazárom az üveget, 2012. 12. 14. ---17.01 perckor.(ez éppen most történt meg)

Hideg helyre került a spájz többi befőttje közé, ha kibírt 9 évet Karácsonyig már csak eláll!

                 

E-heti kenyerem.

Kipróbáltam a gyors kovászt. 

Most azzal sütöttem. Nagyon jó lett, szép a belseje, puha, jó ízű.

 fél kg liszt

gyors kovász

2 dl víz

1 dl tej

2 dkg élesztő

1 kk sikér

1 kk aszkorbítum

1 tk só

1 kk cukor
1 ek olaj

Gyors kovász.

1 ek búzakorpát, 1 ek búzacsírát, 1 ek zabkorpát,3 ek sima lisztet, 1 dl langyos vízzel, 1 dekányi élesztővel,1 kk cukorral elkevertem.

 Meleg helyen pihent, amíg megindult.

Úgy egy fél óra múlva kikérezkedett az edényből, amibe raktam. 

Áthelyeztem egy nagyobb műanyag tálba , még tettem bele 1 kanálnyi lisztet, jól összekevertem, letakartam és ment hideg helyre a spájzba.

Pihent másnap délutánig.

Dagasztás előtt fél órával meleg helyre tettem, hogy beinduljon.

Ő került még a kenyér alaphoz.

Kenyérsütő dagasztott, kelesztett.

Villanysütőbe,  sütőpapírral bélelt cseréptálba,gőzbe sült.

ITT AZ EREDMÉNY!

Puliszka,párolt savanyú káposztával, tepertővel.

Tegnap puliszka készült, a recept szerint.

A maradékot ma ettem tejjel.

Ezen kívül kizsírozott tepsiben pirítottam a sütőben egy vékony réteget, azt rágcsáltam délután.

Nagyon egészséges étel. 

A kutyusom is kap belőle, mert a kukoricától szép fényes lesz a szőre.

Hozzávalók.

 2 dl kukorica liszt

2 dl finom szemcsés kukorica dara

1 l víz

diónyi zsír

 só ízlés szerint

A langyos vízbe szórjuk a kukoricákat folyamatos keverés mellett.

A víz mennyiségét a kukorica határozza meg.

 Ha kell, még öntünk hozzá.

Folytonos keverés mellett (habverő a legpraktikusabb) sűrűre főzzük.

Párolt savanyú káposztával és szalonna tepertővel tálaljuk.

 A puliszkából, ki zsírozott tepsibe vékony réteget terítve,               sütőben pirosra piríthatjuk.

Tejjel is ehető, vagy túróval.

Fagylaltos kanállal golyókat formálva, vajon megpirított kaporban megforgatva, kitűnő köret a kapros puliszka golyó.

A heti kenyér.

A szokásos heti kenyérsütés.

kenyérsütőre bízva a dagasztás,kelesztés.

kenyér recept

Cserép edényben  kelt a formázás után, még fél órát.

Bevágtam, körben ,a tetejére kis vágások kerültek.

Ezután még 20 percig kelt.

Sütő 250 C°-ra előmelegítve..

15 perc után 180 C°-ra mérsékelve, így sül kb 50 percig.

Tetején vizes sütőpapír, a cserép tálban is az van.

Sütő alján lábasban víz.

Közben is spriccelem vízzel.

Nagyon szép lett a "forradás" és a belseje is szép,laza lyukacsos.
Illata betölti a lakást.

Gyerekkorom kenyérsütései jutnak eszembe. 

Édesanyám a nyári konyhánk kemencéjében sütötte. 

Kis széken ülve vártuk a lángost, jó kacsa zsírral kaprosan.

Folyt az ujjaink között is a zsír!

Az udvaron is kenyér illat volt

 Egy bánatom van ,az én kenyerem még nem beszélgetett velem(nem repedezett hangosan)

Holnap megint sütök, már kész az "öreg" kovász.

                                          ÍGY SIKERÜLT!

Mézeseim.

Elkészültek az idei mézesek.

Tésztáját előző este összeállítottam. Másnap sültek.

Magvakkal díszítettem.

Tökmag, szezám mag,napraforgó mag, csillag ánizs  kókuszreszelék, mandula került rá. Tojás fehérjével ragasztottam és sárgájával vontam be, attól szép fényes.

Mézes hozzávalói:

   60 dkg liszt

 1 evőkanál kakaópor

         25 dkg porcukor

    20 dkg méz

 20 dkg vaj

  3 tojás

·                     2-3 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

·                     1 csapott kávéskanál szódabikarbóna

Készült tál, amibe a kisebb figurák kerülnek majd, díszítés után.

Most egy kicsit deformálódtak a figurák, kevesebb hajtó anyag kell bele.

 Közepes nagyságú figurák is sültek, különböző alakúak.

                                        ÍGY SIKERÜLTEK!

                                 

Adventi nyereményem!

A Bakker Holland virágküldő facebookos oldalán hirdettek egy adventi koszorú és dísz készítő pályázatot.
Próbálkoztam az alábbi asztali csokorral.

Adventi koszorúm már sok éves, azért nem készül most új, csak frissítem.
Ragasztó pisztollyal dolgoztam. 
Nem látszik, de csillámos ragasztó rudat használtam.
Sajnos a fagyöngyöm még nem érkezett meg. 

Az ág hegyekre abból szoktam ragasztani.
Nálam hagyomány, fagyöngy legyen Karácsonykor.
Ha az alatt járunk be a lakásba, akkor  várható szeretet, egészség boldogság!

Eljött az értékelés ideje.
 3. lettem az asztali dísz kategóriában.
Tegnap jött a csomag és ezt kaptam.
3  üveg angyalka repült hozzám! Elemes és bekapcsolva váltják a színüket!
Ezenkívül

 egy szép nagy amarillisz hagyma!

Igazán  nagy öröm így Karácsony előtt,  már ajándék érkezik!

                                           ANGYALKÁIM!

Kandírozott narancs héj csíkok!!

Elkészült a nagyobb darabos, illetve csíkos narancs héj kandírozva. 
Eljárás hasonló a kisebb darabosnál. 
Különbség a darabolásban van.
Most ujjnyi széles csíkokra vágtam.
Ez nassolásra készült.
Annyi hibát elkövettem hogy barna cukrot is raktam hozzá. Sajnos ez elveszi a szép sárga színét, és átmegy barnás színbe.
A végén egy mokkacukornyi vajat is raktam hozzá, így porhanyósabb lesz a rá rakódott cukor. 
A barnaságot egy fél citrom levével csökkentettem.

                                                 Így néz ki!

Adventi várakozás-Napi történések.

A soros szombati kenyér sütéssel végeztem.
Csörgött a telefonom.
 Jó szomszéd hívott, nyissam már ki a kaput, mert hozna egy kis disznó torost.
Éppen a mézes tál sütése, kenése volt  folyamatban, kértem kis haladékot és nyitottam. 
Megérte. 
Toros káposzta, meleg tepertő, vese, velő,bőr.
Nem is ettem én a lecsós paprikás krumpliból, amit ebédre főztem.
Friss kenyérrel tepertő, toros.
Mit mondjak, a továbbiakban a víz fogyasztásom megemelkedett.
Közben nassolgattam, a maradék tepertős pogácsából és a Pavlovából is.
A kisült mézeseket is megkóstolja az ember lánya.
Olyan kellemes fahéjas illat van a lakásban. 
Keveredik a sült kenyér illatával.
Régmúlt falusi karácsonyaim , a konyhánk melege, a disznóölések jutottak eszembe.
Az adventi illat mécses még fokozza ezt a hangulatot. 
Az esti ablak fények, az adventi koszorú pici fehér izzói, mint a csillagok. 
A fagyöngy apró bogyóin megtört fények .
Az adventi  koszorún a két gyertya lángja, illatuk.
Karácsonyi zene a CD-ről.
Hát mit mondjak, van karácsonyi hangulat, de ezt csak másokkal megosztva lehet értékelni. 
Gyermekkorom Karácsonyai, a szüleim  szinte itt voltak velem.
Akikkel én évekig az adventi készülődést megosztottam, már az égi mezőkön számolják a csillagokat.
Gyermekeim  távol élnek tőlem, a saját családjukkal osztják meg az advent örömét.
Úgy érzem el vagyok egyedül, de az ünnepek közeledte mindent felül ír.
Hiányoznak a szeretteim!
Sok jó ember van körülöttem, de őket nem pótolják!
Szerencse, hogy az a típusú ember vagyok, aki tud váltani és végzi tovább a napi teendőit, mondván azt kell szeretni, ami van.
 A megtörtént dolgokon már nem változtathatunk.
         Öröm , bánat, emlékezés, várakozás, bizakodás!

                  Ilyen az adventi várakozás nálam!