Nagyon vágytam már egy kis derelyére.
Készült bőségesen, még a fagyasztóba is került belőle.
A nyújtásban ez az olasz tésztanyújtó gép a segítségem.
Ez a kis szerkezet, a derelye formázásban segít.
Rézüstben főtt házi szilvalekvárom van.
Jófajta sárga házi tojásokat kaptam.
A szabálytalan, levágott szélek egy lebbencs levest gazdagítanak.
A hagyományos formában is készült.
Formáztam többféle képen.
Volt házi zsemlemorzsám, amibe a saját sütésű kenyéren kívül kukorica pelyhet is daráltam.
Egy kis szárított búza csirát is pirítottam bele, ez még ízesebbé tette.
A darált dió sem rontja el.
Kristálycukrot szeretek bele tenni, amivel kicsit át is pirítom a morzsát, jó ropogós lesz benne.
A kifőtt derelyét, ebbe a morzsába forgattam.
Elmondhatom, nagyon ízletes és finom lett.
Szoktam még kapros túróval is tölteni.
A túrót egy egész tojás fogja össze.
Visszaköszöntek a gyerekkor ízei, az Édesanyám derelyéje.
Minden évben földbe ásott katlanba, réz üstbe főztük a jó , saját termésű berzencei(berbenci) szilvát
A szűkebb családunknak közös réz üstje volt, járt házról házra a rokonságban.
Egy egész nap és éjszaka kevertük felváltva az üstben a ciberét, amíg sűrű lekvár nem lett.
Szomszédok rokonok segítettek a szilva magozástól a lekvár kifőzéséig.
Mennyi anekdota elhangzott ezen a két napon!
Mi gyerekek szájtátva hallgattuk a tűz melegénél.
Ebbe a lekvárba nem került cukor, az agyag szilkékben évekig elállt.
Féltve őrzök egy" berbenci" szilva fát, amit a szüleim kertjéből hoztam el.
Valami különös íze van, hiszem, hogy benne van az őseim emléke is.