A kacsa az egyik kedvencem.
Ide tartozik a vadkacsa is, amihez nagyon ritkán jutok hozzá.
Most megleptek egy szép példánnyal.
Pörkölt készült belőle, galuskával.
Jófajta házi tojásból, szép sárga lett.
Igaz víz nem került hozzá csak tojás.
Az Édesanyámtól örökölt nagy lyukú szaggatón készültek a galuskák.
Bár ő legtöbbször késsel szaggatta a vágó deszkáról, jó nagyokra.
Rongyos nokedlinek hívtuk.
Kuktába készítettem a pörköltet, mert nem tudtam a kacsa korát.
Jól döntöttem, mert sokáig kellett így is főzni.
De jó puha és ízes lett.
Uborka saláta készült mellé.
Az utolsó uborkákat szedtem le a kertből.
A melle húsából, a zúzából pár darab töltött káposzta és paprika készült.
Édesanyám minden kacsa mellet erre használt fel.
Kézzel vágtam apró kockákra, így még ízesebb lett.
Régi emlékeket idézett elő.
Ilyenkor ősszel Anyukám már tömte a libát, a kacsát.
Nagyon sok finomságot ettünk belőlük.
A zsírjuk meg pirítós kenyérre került.
