Nagyon régen volt már, hogy hozzá jutottam volna egy kis darált, házi kukoricához.
Évám, nagy örömet szereztél nekem!
Előszedtem az Édesanyám örökségeit, gyúrótábla, tálak, szita , vájling,szűrőtál, szűrő kanál, és kint az udvaron átszitáltam, lett 1.2 kg lisztem.
A visszamaradt kását a szűrőtálon átengedtem, vissza maradt a nagyobb kása, amit még átdarálok majd.
Lett 1.5kg kásám.
A kásákat az udvar közepén átszeleltem, többször is, így a liháját kifújta a szél.
Felhasználáskor , mosásakor, még feljön a vízen, a maradék majd.
Tengeris töltikék készülnek majd a kásából, torma levélbe, savanyú káposztába göngyölve.
Ennek a kis szerkezetnek a segítségével.
A lisztből puliszka, oltott kása.
Ma már főztem is belőle puliszkát.
Össze sem lehet hasonlítani a bolti kukoríca liszttel.
Ez sárgább, és nem keserű.
Megdolgoztam vele kint a hidegben de megérte.
Kis adagokban bezacskóztam ,kimértem pontosan mérlegen, így felhasználáskor csak előveszem.
Üvegekbe zárva, hideg helyen várják a felhasználást.
