60 dkg liszt
3 dl tej
2 kk só
1 ek olaj.
1 kk cukor.
1 kk sikér
fél kk aszkorbin
20 dkg vadkovász
Kenyérsütő dagasztotta,
aztán kelesztő tálba kelt kint az udvari asztalon, a napon, 50 percet.
Ezután ott a tálban
átdagasztottam, formáztam, újból kelt 25 percet.
Jénait nedves
sütő papírral béleltem ki így raktam bele , a tetejét bevagdostam, újabb 20
perc pihenés.
10 perc a sütőben
200C°-on, majd 170C°-on 45 perc.
A jénai tetőt sajnos
késő vettem le, kicsit lenyomta a kenyér tetejét.
Vízzel spicceltem be,
egy lábasban víz is került mellé.
Nagyon szép lett.
Most az olajt
kihagytam belőle..
Eddig még egy kenyerem
sem beszélgetett velem.
Vajon ő fog
cserepesedve beszélgetni?
Mindjárt kiderül.
És csodás a belseje,az íze.
A végét, a "durcáját", (mi farának is neveztük.) még melegen megettem.
Ilyen finom és szép
kenyeret még nem sütöttem.
Szeltem egy jó vastag
szeletet, mint gyerekkoromban.
De haragudott érte az Édesanyám!
Szerinte meg becstelenítjük
a kenyeret, ha ilyen vastagot vágunk belőle.
Eltenni is csak az alján fektetve szabad, mert ha másképp rakjuk," megfájdul a háta annak, aki sütötte".
Ezt tartotta a közmondás.
Édesanyám minden sütésből adott a tyúkoknak is.
Megkentem Erdélyből
kapott házi vajjal, olvadt rajta.
Zöld húsú saját termésű
paprikát ettem hozzá.
Aki nem kóstolta el sem
tudja képzelni ezt a fenséges íz világot.