15 napot töltöttünk együtt az unokámmal.
Csodálatos napok voltak.
Az ember akkor jön rá sok dologra, ha együtt éli a napokat.
Bizony felnőtt nagylány lett az én drágaságom.
Annyi mindent kitaláltunk együtt.
Készült padlizsánkrém, pestó, sütött palacsintát, kevert koktélt, finom salátákat készített.
Együtt töltöttünk káposztát(fagyasztóba is került elvitelre)
Olyan pestós tésztát készített, biztosan és is készítek ezután.
Kedden a szülők felvételiztek, sikeresen.
Vacsorával vártuk őket.
Borsó leves-csirke aprólékkal,galuskával.
Hagymás tört burgonya, hízott sült libamáj szeletekkel.
Kapros, joghurtos uborka salátával.
Saját készítésű rostos málnalé.
Még el is vittek kaját, másnap nem volt gond a főzés.
Hát mit mondjak.kellemes délután, jó kaja, jó beszélgetés. Imádunk a teraszon enni.
A lányok ott terítettek.
A menyem átnézte a kerti virágokat, küldtem szép liliomot az Édesanyja sírjára.
Közben a fiam bekötötte a Tv-t egy másik szobába is.
Pihentek is egy kicsit és elvitték a nagylányomat.
Pityogtunk egy kicsit.de ez már évek óta így van.
Az érkezés öröm, a távozás szomorúság.
Rossz volt egyedül maradni.
Addig integetnek az autóból. amíg látom őket elkanyarodni.
Közben megy a vészvillogó.
Ezt mindig Apával csináltuk végig.Ezért is fáj jobban.
Sok minden emléket felidéztünk a lánnyal, a papáról.jókat nevettünk, és sírtunk is.
Keresem még minden nap, nagyon hiányzik.
Talán még egy hétre eljön augusztusban.
