Mármint a főzés,étkezés terén. A téli időszakban hozatom az ebédet.
A helyi iskola konyhájáról házhoz hozzák.
Bőséges mennyiség, vacsorára is jut belőle. És elfogadható áron.
Nem vagyok válogatós, és a legfontosabb, hogy sokfajta főzeléket készítenek, ízesen főznek. Mikor még tanítottam, ott ebédeztem .
Ezentúl, csak a hétvégeken "kotyvasztok"
Azért vannak még receptjeim fotóval, amit felrakok majd.
Remélem nem okozok csalódást a blog látogatóinak.
Ez a saját termésű tulipán paprikám, csípős és bírja a teraszon a mínuszokat is!
Nagyon régen írtam a blogomba.
Az ünnepeket a kisebbik unokámmal töltöttem.5 napig voltam vele.
Ebből élek most.Fel idézem a simogatását a mosolyát, a közös játékot.
Nagyon értelmes, tele szeretettel. Még csak 3és fél éves, de olyanokat mond, hogy csak nézek.
Annyira feltöltött, hogy le tudtam ülni a szőnyegre hozzá és "pattantam", mikor mentünk a fürdőszobába. Már nem kell pelus, nagyfiú.
Fürösztöttem, haját szárítottam. Esti mesét olvastam. Sokat játszottunk.
Csak én kellettem neki. Mondta is menyem 2 nap után, már hiányzott neki, hogy nem őt igényelte. Nekem ez boldogság.
Kikísért a pályaudvarra, beült mellém a kocsiba. Ilyen helyen még nem volt.Integetet, magyarázta a vonat működését a fiamnak.
És egyszer csak elsírta magát. Majdnem én is.
Azonnal "jöjjél" hozzám, csak adj meleg vízet a Pamacs kutyusodnak és gyere.
Nagyon hiányzik a kis okosságom, "gyönyörűségem"
Megyek hozzá gyakrabban.
