Sprotni, paprikás, kukorica lisztben sütve.

A LIDL-ben jutottam hozzá, unokahúgom jóvoltából. Eddig az ő fagyasztójában pihent.

Sok vita volt róla egy főzős oldalon, hogy meg kell-e pucolni, ki kell-e belezni. 

Sokan nem teszik.

Pedig szerintem ki kell belezni, sót a fejét is le kell vágni, mert benne a kopoltyú keserű.

Így néz ki a belseje. Ezt bizony nem enném meg.

Megpróbáltam kiszedni a kopoltyút, mert szeretem a fejét, de nagyon nehéz, olyan kicsi a fej.

Így maradt a "lefejezés".

Egy párból a gerincet is kiszedtem, filéztem. 

Nagyon apró szálkák vannak benne.

Ha jó ropogósra sül, ezt is meg lehet ennyi, jó kalcium forrás.

Sóban állt kicsit és paprikás kukorica lisztbe forgattam meg.

Jó kis házi savanyú uborka  is került , a zöldséges, kusz-kusz  köret mellé.

Sertés zsírban sül, így ropogósabb, mint olajban.

Nagyon ízletes hal. Csak, nagyon babrás, időigényes a pucolása, és kissé pocsolya íze van.
Puliszka körettel is finom!

Püfögő!

Ahogyan Édesanyám készítette.

 A nyári konyhánkba volt beépítve, zárt helyen a kemencénk, abban sült a kenyér. 

Volt, úgy, hogy elfogyott, másnap sült ugyan, de nem volt reggelire. 

Édesanyám olyankor sütötte ezt a püfögőt, ami a kenyeret helyettesítette.

Tojás volt bőven, így oldotta meg a reggelinket.

Közben már a kenyér be volt dagasztva, Édesapám fűtötte a kemencét. 

De reggelizni, csak kellett.

A tojást habosra verte a habverővel, a lisztet csomómentesre keverte benne.

Só és szódabikarbóna került bele és tej, vagy rosszabb esetben víz.

Egy sűrű, palacsinta tészta sikeredett belőle, amit forró zsírba csurgatott.

Szinte csíkokban, nem összefüggően.

Frissen a finom.

Néha még lekvárral is ettük, mint édességet.

Gyakran készítem én is.