Unokahúgom érkezett ma hozzám Kisvárdából vendégségbe.
Soha nem jön üres kézzel, most is két kosárral érkezett.
Ő készíti a savanyú káposztát, és csak megveszem a fele gyalult káposztát ő meg elkészíti.
Most azt is hozott,nagyon finom lett.
Tegnap este már megbeszéltük ő hozza a levest, a sütit, mert nála ez már készen volt.
Én kreáltam a második fogást.
Jó vendég az ilyen.
Volt olyan, hogy telefonált kész a pörkölt, szaggass galuskát, mire oda érek.
15 km a távolság, kész is volt mire kocsival ide ért.
Most finom csülkös, kolbászos, tejfölös bablevest hozott.
Saját sütésű,házi kenyeremmel ettük.
A süti a fagyóból került elő, zserbó formájában.
Én csirke mell, és szűz pecsenye szeleteket sütöttem le, fokhagymásan, grill fűszeresen, pálma olajban.
Bulgurt főztem ki hozzá, amit leveskockával és egy fej hagymával ízesítettem.
Tejszínes gombaszósz is készült hozzá.
A kertemben még volt fejes saláta , ez került mellé.
Nagyon jót beszélgettünk, hozott régi fényképeket amit átnéztünk, szelektáltunk, hogy mit szkenneljek be, hogy meg maradjanak, ne kopjanak tovább.
Szeretem az ilyen vasárnap délutánokat.
Gyerekkorom egy szelete elevenedett meg a mai napon.
Számomra ezek az évek sokat jelentenek, meghatározták a további életem alakulását.
Emberséget, kitartást, szeretetet kaptam ezektől az évektől.
Édesanyám testvérei, azok családjai nagyon szoros családi kötelékben, a mindennapokat együtt élték, és ezeknek mi gyerekek is részesei voltunk.
Most ezekből az évekből merítünk erőt, az emlékek felidézésével!
.jpg)
