Még júniusban leszedtem.
Előtte tűpróbát csináltam, átszúrtam rajta egy fokpiszkálót,
ha még könnyedén átmegy rajta , akkor jó berakni a dió.
Megszurkáltam villával 4 helyen.
Tehát , minden dión lett 16 lyuk.
Egy csavaros 3 literes befőttes üvegbe került a 80 szem dió.
Felöntöttem vízzel és 3 hétig, minden nap cseréltem, átmostam több léről a vizet.
Csak arról meg feledkeztem, hogy a dió viaszos héját le kellene sikálni.
Erre a 2 . héten került sor.
Látszik, hogy ezelőtt 10 évvel készítettem utoljára.
Van is még belőle .
Három hét és pár nap után egy lábasban felfőztem, éjszakát állt.
Ezt még kétszer meg ismételtem.
Egy l vízből és 80 dkg cukorból szirupot főztem.
darabos fahéjjal, kardámommal, szegfűszeggel és szerecsen dióval ízesítettem.
Ebben jól átfőztem a diókat, egy éjszaka állt a szirupban.
Többszöri kóstolgatás következett.
Majd leszűrtem.
Az átszűrt lében újra felfőztem.
Hagytam kicsit benne állni.
A belseje még zöld, de idővel a szirupban megbarnul.
A 10 évesemből egy szem van már csak, de nagyon szép sötét színe van.
Üvegekbe, majd a befőző automatába került.
90 C °30 perc
Már itt vannak a többi befőtt között!
Üzemileg így készül a Goldenfoodnál.
Nálam, már a polcon sorakoznak.
A szirupból maradt, a dióból is feldaraboltam 4 db-ot.
Egy 7,2 dl-es befőttes üveget félig öntöttem sziruppal, bele a darabolt barack és felöntöttem házi pálinkával.
3-4 napig ért, kavargattam naponta.
Leszűrtem és kis üvegekbe került.
Ez az üveg különleges.
A dugóba a tetején van zöld dió és likőr is.
Megcímkézve jutnak majd el megérdemelt,
tulajdonosaikhoz.
Nagyon finom lett.
