100 éves a gimnázium, ahol érettségiztem!

2011.05.21-én ünnepelte a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium, alapításának 100.évfordulóját.

Nagyon méltó ünnepséggel, rangos, itt végzett diákok köszöntőivel.
Köztük Farkas Bertalan űrhajós, és nem utolsó sorban az én unokabátyám, Takács László, aki legidősebb diák, tanár,1950-ben érettségizett.
Nagyon büszke vagyok rá,(én Takács Olga) szép köszöntőt mondott.
Mi öreg diákok ballagtunk. Végig jártuk a folyosókat, a parkot.
A parkban emlékoszlopot koszorúztak a meghívott vendégek, a helyi lelkészek áldották meg.
Ballagó menetünk a futballpályán ért véget.
Itt emlékeztünk évfolyamonként.
Emléktábla avatással fejeződött be a z ünnepség.
Este kötetlen beszélgetés volt a díszteremben, bál a sportcsarnokban, Republik koncert a várban. Ők is a „besiben” kezdték.
Nagyon sokan eljöttek.
Több ismerős arcot, régi barátokat találtam meg.
Idősek bottal, társra, unokára, gyermekükre támaszkodva.
De eljöttek.
Az én férjem osztálya most ünnepelte az 50, érettségi találkozót.
Eljöttek a férjem sírjához, koszorút helyeztek el a síremlékén.
Én is ott voltam velük.
Nagyon szép gesztus volt tőlük, köszönöm.
Emlékkönyvet, emlékérmet adott ki az iskola.
Mindkettőt megvettem.
Olyan régi emlékek jöttek elő a diákévekből, amiről már el is feledkeztem.
Sokat beszélgettünk a volt osztálytársakkal.
Nagyon felemelő érzés, hogy én is ebben az intézményben érettségiztem 47 évvel ezelőtt.
Jó útravalót kaptunk Makkai László osztályfőnökünktől.
Ő már nem érhette meg, nem hallhatta a méltatást, ami több köszöntőben is elhangzott.
Mi is köszönjük Laci bácsi.
Ő kezdte el a vármúzeum létesítését.
Puszta kézzel gyomláltuk a vár környékét, az iránta érzett tiszteletünkből.
Újra büszke vagyok, hogy „besis”voltam.
       Emlékoszlop avatása.

   Farkas Bertalan űrhajós

 Takács László unokabátyám, mint öregdiák,és tanár is, köszöntőt mond.

                       A dísztribün.



Az élet kegyetlen!

Elveszi azt , akit szeretünk. Távol tart a szeretteidtől.
Vagy nem is az élet? A gyarló emberi természet?
Az ember, aki gyarló és nem érti meg a másikat.
Alkalmazkodni negyon nehéz.
Főleg idős korban.
Magadra maradsz.Senkit nem érdekel, te mit érzel, ha nem vagy hajlandó a mások  akaratát elfogani.
Nem vagyok önző ember, de szelektálok.
Barátot, családtagot, ismerőst.
Nem tudom elviselni a méltatlan helyzeteket.
Van belőlük bőven.
Szükebb, tágabb környzetemben.
Értetlenül állok dolgok előtt.
Találkoztam olyan esettel, hogy anyák napján az idős asszony egy szál virágot, egy telefont nem kapott.Vannak gyerekei, unokái.
 Nem méltatták egy telefonra sem, a gyerekei.
Biztosan van hibája, nem tudhatom.
Még a bünözőknek is jár amnesztia.
Vajon mi lehetett a büne?
Nem tudja.Szenved magányosan, őrlődik és majd győznek a betegségek, mert a legyengült érzelmi élet minden rosszat kihoz.
Talán még a sírjához sem mennek majd?
Ilyen rossz Anya nem létezik!!!
És nem lázadozik nem kér számon, mert válaszra sem méltatják.
Csendben szenved.
Sajnálom a gyerekeit, mert nem érzik át ezt a helyzetet.
 Érzéketlenek, hajszolják az életet, a pénzt, nincs idő az Édesanyjukra.
Vigyázat, fiatalok!!!
Minden elmúlik,és TI is egyedül maradtok egyszer.
Nagyon szánalomra méltó helyzet.
Én ezt az átlátszó, tiszta , szép virágot küldöm neki, sok szeretettel.
Tudom nem pótol semmit, de megnyugtat, hogy tettem valamit, a gyerekei helyett.