Ma délelőtt a rádióban a lángosról volt egy elbeszélés.
Nagyon megkívántam, olyan részletesen elbeszélték a lángos sütését a régi időkre emlékezve, amikor még a pékhez vitték a kenyeret, de kivettek belőle és otthon lángost sütöttek. Olajban, vagy tepsiben, egyben.
Befejeztem a zöldbab pucolást, az ebéd főzést és gyorsan a kenyérsütőbe került a lángos alapanyaga.
Tej, tojás, liszt,(rétes és sima) 1 kk tyúk zsír, só, élesztő,(nálam saját kovász) pici cukor.
Semmit nem mértem, csak figyeltem az állagát és javítottam.
Hol tejjel, hol liszttel, amíg kenyér tészta állagú lett.
Remek kis cipó kerekedett.
A gépből kivéve átdagasztottam,pihent egy fél órát a pulton.
3 kisebb cipót kivettem
40 C°-ra kapcsoltam a sütőt, ott kelesztettem tovább, már kinyújtva, a tepsiben.
A kis cipókat egy idő után, kerekre formáztam és vékonyra.
Közben elkészült a tetejükre a kapros, fokhagymás, tejföl.
Került bele pár levél tárkony, oregáno, és izsóp is.
Egy tojással és reszelt sajttal tettem még tartalmasabbá.
180 C°-ra vettem a sütőt, a tepsin a lángos már benne, de még tejfölös massza nélkül, csak 20 perc után kentem rá.
A kis lángosokat azonnal megkentem, 10 perc alatt megsültek.
Mire a tepsibe megsült, a kicsik már elfogytak.
Sima kenyér tésztából ettem először egy idős néni invitált meg kóstolóra.
Azóta többször készült.
Édesanyám a kemencébe sütötte ,a kenyér tésztából elvett egy keveset, kerekre igazította.
Kacsa zsírral lekente, az ujjával mélyedéseket nyomott bele, kaporral leszórta.
Ma is magam előtt látom a mélyedésekben összegyűlt zsiradékot.
Régi paraszti étel, általában a habart levesek(bab, burgonya) mellé készítették őseink, második, laktató fogásnak.
Most még finomabb lett, a tejtől és a tojástól.
Máskor csak vízzel készül. Az illatával tele a konyha.
Kenyér és kapor illat lengi be a lakást.
Kutyusom Foltos az ajtóban várta a kóstolót.
Egy kis kerek lángosnak parancsolt!
Azóta is itt alszik az ajtó előtt, látjuk egymást a szúnyoghálón keresztül.
