Vadkovásszal sült kenyerem.

Ezt a kenyeret már vadkovásszal sütöttem.

60 dkg liszt

3 dl tej

2 kk só

1 ek olaj.

1 kk cukor.

1 kk sikér

fél kk aszkorbin
20 dkg vadkovász

Kenyérsütő dagasztotta, aztán kelesztő tálba kelt kint az udvari  asztalon, a napon, 50 percet.

Ezután ott a tálban átdagasztottam, formáztam, újból kelt 25 percet.

 Jénait nedves sütő papírral béleltem ki így raktam bele , a tetejét bevagdostam, újabb 20 perc pihenés.

10 perc a sütőben 200C°-on, majd 170C°-on 45 perc.

A jénai tetőt sajnos késő vettem le, kicsit lenyomta a kenyér tetejét.

Vízzel spicceltem be, egy lábasban víz is került mellé.

Nagyon szép lett. 
Most az olajt kihagytam belőle..

Eddig még egy kenyerem sem beszélgetett velem.

Vajon ő fog cserepesedve beszélgetni? 
Mindjárt kiderül.

És beszélgetett!

És csodás a belseje,az íze.

A végét, a "durcáját", (mi farának is neveztük.) még melegen megettem.

Ilyen finom és szép kenyeret még nem sütöttem.

Szeltem egy jó vastag szeletet, mint gyerekkoromban.
 De haragudott érte az Édesanyám!

Szerinte meg becstelenítjük a kenyeret, ha ilyen vastagot vágunk belőle.
Eltenni is csak az alján fektetve szabad, mert ha másképp rakjuk," megfájdul a háta annak, aki sütötte".
Ezt tartotta a közmondás.
Édesanyám minden sütésből adott a tyúkoknak is.

Megkentem Erdélyből kapott házi vajjal, olvadt rajta.

Zöld húsú saját termésű paprikát ettem hozzá.

Aki nem kóstolta el sem tudja képzelni ezt a fenséges íz világot.