Ahogyan Édesanyám készítette.
A nyári konyhánkba volt beépítve, zárt helyen a kemencénk, abban sült a kenyér.
Volt, úgy, hogy elfogyott, másnap sült ugyan, de nem volt reggelire.
Édesanyám olyankor sütötte ezt a püfögőt, ami a kenyeret helyettesítette.
Tojás volt bőven, így oldotta meg a reggelinket.
Közben már a kenyér be volt dagasztva, Édesapám fűtötte a kemencét.
De reggelizni, csak kellett.
A tojást habosra verte a habverővel, a lisztet csomómentesre keverte benne.
Só és szódabikarbóna került bele és tej, vagy rosszabb esetben víz.
Egy sűrű, palacsinta tészta sikeredett belőle, amit forró zsírba csurgatott.
Szinte csíkokban, nem összefüggően.
Frissen a finom.
Néha még lekvárral is ettük, mint édességet.
Gyakran készítem én is.
2 megjegyzés:
Nahát! Első látásra úgy néz ki, mint a sült sonka! Milyen találékonyak voltak a régi öregek. Kevésből változatosan tudtak főzni.
Játék van nálam. Várlak szeretettel:http://korsocska.blogspot.hu/2016/12/21-szakacsmustra-kiiras.html
Köszönöm. Megyek nézem.Üdv, Olgis.
Megjegyzés küldése