Kenyér napja alkalmából, szeretettel...
Petőfi
Sándor: Fekete kenyér
Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! Csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízű énnekem,
A fekete, mint máshol a fehér.
Október 16. a Kenyér Világ napja és
egyben Élelmezés Világ nap is.
Az egyik legősibb táplálékunk, több mint tízezer éve van velünk!
A Világ nap
célja, hogy felhívja a figyelmet a Föld legjelentősebb élelmezési cikkének a
jelentőségére.
Ezen a napon
a pékek karitatív jelleggel ünnepelnek, adományaikkal segítik a rászorulókat.
A mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma!
Igen, minden
nap.
Ha nincs a
nap sem teljes, hiányérzetünk van.
Nem nagyon
pótolható semmivel.
Mennyien
nélkülözik a világon, naponta.
Gyerekkoromban,
ha elfogyott a kemencés kenyerünk, és csak pár nap múlva sütött
Édesanyám, "püfögő" volt a reggelink.
Ez egy
liszt, tej, tojás, szódabikarbónával futtatott , a forró
olajba csurgatott lepény szerűség.
Nagyon
finom.
Pótolta a
kenyeret.
Csodálatos
dolog kenyeret sütni.
Ahogyan emelkedik, megkél az élesztő, vagy a kovász
dolgozik.
Átalakul a
kezünk között.
Az az
illat, ami belengi a lakást, semmihez nem hasonlítható.
Olyan
felhívás született, süss még egy kenyeret és ajándékozd el.
Házilag sütött kenyerem fotójával adózom ennek a szép napnak.
Orgoványi Anikó: Hogy készül a kis cipó?
Mondd el
nekem nagyanyó,
Hogy készül
a kis cipó?
Elvetették a búzát,
Elvetették a búzát,
Nap
cirógatta,
Eső
öntözgette,
Szél
fújdogálta,
Jött egy
csapat ember,
s mind
learatta Molnár
megőrölte,
Lisztté
porította,
Be is
csomagolta,
A boltban
eladta.
A lisztet
megvettem,
Meg is
szitálgattam,
Meg is
kovászoltam,
Megsóztam,
vizeztem,
Összekevergettem.
Most aztán
Gyúrom,
gyötröm, dagasztom,
Nincsen
semmi panaszom.
Megkelesztem,
pihentetem,
Kemencébe
beleteszem.
Sütögetem,
nézegetem,
Idejében ki
is veszem.
Keresztet is
rajzolok
A fényes
aljára,
Így teszem a
kis unokám
Kicsi
asztalára.
