2010. szeptember 17., péntek

Minden elmúlik...

A bánat az öröm , és megy az életünk tovább. 
Emlékeinkből építkezünk.
Tologatom magam előtt a napokat.
Keresem a feladatot, találok is bőven.
Ez segít elűzni a drága testvér hiányát.
De ez a blog nem arra hívatott, hogy a sirámaimat hallgassátok.
Visszajövök, hozok recepteket, fotókkal és próbálom leírni a tapasztalataimat.
Egy kis szépség a kertemből, ami megszépíti napjaimat. 

               Piros alata golgotám! 



Nincsenek megjegyzések: