2011. május 22., vasárnap

Az élet kegyetlen!

Elveszi azt , akit szeretünk. Távol tart a szeretteidtől.
Vagy nem is az élet? A gyarló emberi természet?
Az ember, aki gyarló és nem érti meg a másikat.
Alkalmazkodni negyon nehéz.
Főleg idős korban.
Magadra maradsz.Senkit nem érdekel, te mit érzel, ha nem vagy hajlandó a mások  akaratát elfogani.
Nem vagyok önző ember, de szelektálok.
Barátot, családtagot, ismerőst.
Nem tudom elviselni a méltatlan helyzeteket.
Van belőlük bőven.
Szükebb, tágabb környzetemben.
Értetlenül állok dolgok előtt.
Találkoztam olyan esettel, hogy anyák napján az idős asszony egy szál virágot, egy telefont nem kapott.Vannak gyerekei, unokái.
 Nem méltatták egy telefonra sem, a gyerekei.
Biztosan van hibája, nem tudhatom.
Még a bünözőknek is jár amnesztia.
Vajon mi lehetett a büne?
Nem tudja.Szenved magányosan, őrlődik és majd győznek a betegségek, mert a legyengült érzelmi élet minden rosszat kihoz.
Talán még a sírjához sem mennek majd?
Ilyen rossz Anya nem létezik!!!
És nem lázadozik nem kér számon, mert válaszra sem méltatják.
Csendben szenved.
Sajnálom a gyerekeit, mert nem érzik át ezt a helyzetet.
 Érzéketlenek, hajszolják az életet, a pénzt, nincs idő az Édesanyjukra.
Vigyázat, fiatalok!!!
Minden elmúlik,és TI is egyedül maradtok egyszer.
Nagyon szánalomra méltó helyzet.
Én ezt az átlátszó, tiszta , szép virágot küldöm neki, sok szeretettel.
Tudom nem pótol semmit, de megnyugtat, hogy tettem valamit, a gyerekei helyett.







1 megjegyzés:

Jutus írta...

Milyen szomorú,de sajnos néha én is érzem.:(