Nagyon méltó ünnepséggel, rangos, itt végzett diákok köszöntőivel.
Köztük Farkas Bertalan űrhajós, és nem utolsó sorban az én unokabátyám, Takács László, aki legidősebb diák, tanár,1950-ben érettségizett.
Nagyon büszke vagyok rá,(én Takács Olga) szép köszöntőt mondott.
Mi öreg diákok ballagtunk. Végig jártuk a folyosókat, a parkot.
A parkban emlékoszlopot koszorúztak a meghívott vendégek, a helyi lelkészek áldották meg.
Ballagó menetünk a futballpályán ért véget.
Itt emlékeztünk évfolyamonként.
Emléktábla avatással fejeződött be a z ünnepség.
Este kötetlen beszélgetés volt a díszteremben, bál a sportcsarnokban, Republik koncert a várban. Ők is a „besiben” kezdték.
Nagyon sokan eljöttek.
Több ismerős arcot, régi barátokat találtam meg.
Idősek bottal, társra, unokára, gyermekükre támaszkodva.
De eljöttek.
Az én férjem osztálya most ünnepelte az 50, érettségi találkozót.
Eljöttek a férjem sírjához, koszorút helyeztek el a síremlékén.
Én is ott voltam velük.
Nagyon szép gesztus volt tőlük, köszönöm.
Emlékkönyvet, emlékérmet adott ki az iskola.
Mindkettőt megvettem.
Olyan régi emlékek jöttek elő a diákévekből, amiről már el is feledkeztem.
Sokat beszélgettünk a volt osztálytársakkal.
Nagyon felemelő érzés, hogy én is ebben az intézményben érettségiztem 47 évvel ezelőtt.
Jó útravalót kaptunk Makkai László osztályfőnökünktől.
Ő már nem érhette meg, nem hallhatta a méltatást, ami több köszöntőben is elhangzott.
Mi is köszönjük Laci bácsi.
Ő kezdte el a vármúzeum létesítését.
Puszta kézzel gyomláltuk a vár környékét, az iránta érzett tiszteletünkből.
Újra büszke vagyok, hogy „besis”voltam.
Emlékoszlop avatása.
1 megjegyzés:
Milyen nagyon szép!:(
Megjegyzés küldése