2010. június 25., péntek

Együtt főzünk!

Tudomásul kell vennem, hogy  tényleg nagylány unokám van.
Sok mindenben segít nekem.
Együtt főzünk, takarítunk.
Ő terít az étkezésekhez, friss virágcsokor kerül a terasz asztalra, ott szoktunk étkezni a jó friss levegőn.
Ketten minden gyorsabban megy.
Egész más a hangulatom, amióta itt van. Sokat nevetünk, beszélgetünk.
Felidézzük a közös emlékeket a papával. Nagyon jó vele.
Kedden volt a bizonyítvány osztás, már harmadikos lesz a drágaságom.
Én vittem az évzáróra és mentem is érte. aztán visszajöttünk hozzám. 
A fiam és a felesége  készülnek a felvételire a  Főiskola újabb szakára.
Kell a tovább lépés, képzés.  Így még marad a lány velem, jó sokáig.
Két négyese volt a többi ötös. Nagyon büszke vagyok rá.
Be tudta pótolni a 4 hetet, amit Thaiföldön töltött.
Közben középfokú nyelvvizsgát is tett.
És még ezzel egy időben veszítette el a másik mamáját.
Nagy lelki megrázkódtatás ez egy fiatalnak. Ilyen közeli időben két nagyszülőt elveszíteni. 
A papa júliusban, a mama februárban ment el.
Már tudunk róluk beszélgetni, úgy, hogy esetleg nem sírunk.
Nagyon szereti a finom ételeket ez a lány.
Minden nap megbeszéljük a menüt. Ritkán térünk el tőle.
Leves minden nap készül.
A palacsintát  már ő sütötte.
Ez a tarja 2 nap pácolódott és gombával sült, egy vastag vas lábasban.  Olaj és vaj keverékében.A fotót is ő készítette, felállt egy székre, és felülről fotózta.

Hús, minden nap kell legyen, valamilyen formában.
Van időnk gyönyörködni a  virágokban.
Minden nap meglep a kert valamilyen újdonsággal bennünket.
                          Most a liliomok nyílnak.

2 megjegyzés:

Jutus írta...

De jó olvasni,hogy milyen boldog vagy!!!:)) Remélem jó sokáig nálad nyaral az unokád,ja és majd elfelejtettem,gratulálok a szép bizonyítványához,büszke is lehetsz rá!!!!!!! Jó együtt főzőcskézést kívánok!!!!!

Olgis írta...

Köszönjük a jókívánságokat!