Most érek ide , hogy leírjam a hétvége egy nagyszerű meglepetés volt számomra.
pénteken telefonált a messzi fiam, érkeznek cseresznyézni a 3 éves kis unokám , menyem, fiam és hozzák a húgomat is.
Irány a bevásárolni a közeli kisvárosba.
Közben a temetői látogatást is megejtettem.
Sok szép virágom nyílott, vittem minden sírra.
Volt időm egy vendégváró kerti csokor elkészítésére is.
A váza előtti "kis csokrot" az unokám készítette nekem.
Szombaton megfőztem a húslevest egy szép, házi csirkéből, csiga tésztával.
Gordon bleu készült, csirkemellből, fűszeres toast sajttal és finom sonkával, zöldséges rizzsel, salátával.
Vasárnap még fasírtot sütöttem, sült burgonyával.
A kis unokámnak brokkoli főzelék is készült, ezt a menyemmel közösen készítettük el.
Sütöttem egy piskótát, tetején barna tészta márványozással.
Egy főzött eper pudingkém került a tetejére(a vajat, még melegen kevertem bele)
Kockára szeletelve tejszínhabbal és eperrel ettük.
Ez a fotó már a maradékról készült.
A húgom segített a mosogatásban, így volt időm a drága kis unokámmal is foglalkozni.
Jót beszélgettem a menyemmel fiammal.
Nem akart hazamenni, "maradok mamával". Szegény mama egyedül marad- mikor beült a kocsiba- ezt mondta. Mindig sírva integetek utánuk.
Nagyon jó a szombati várakozás, az érkezés, de a távozás pillanatai számomra mindig keservesek.
Hazavitték a húgomat és még mentek a papához a temetőbe.
2 megjegyzés:
Örömhírt közöltél,mégis olyan szomorú bejegyzésre sikeredett.Ugyan olyan,mint mikor az én pici unokámat viszik haza a gyerekek,én is mindíg sírok!
Bizony az érkezésük öröm, a távozásuk szomorúság.Mindig integetek, amíg látom a kocsit, kint van a vészjelző.Az ablakokon kilóg a kezük , integetnek vissza, ez egy bevett szokás a gyerekeimnél.Csak ezt eddig együtt a papával csináltuk,most meg egyedül, így duplán fáj a távozásuk.Az élet már csak ilyen.
Megjegyzés küldése