Elvesztem egy kis időre, az emlékezés tengerében.
Minden elmúlik egyszer, és ez fájdalmas.
Túl kell lépni.
Ez a blog különben sem arra hívatott, hogy itt keseregjek.
Mint ahogyan nem is teszem. Megy tovább az életünk és élem a mindennapokat.
Takarítok, mosok, sütök, főzök, gondozom a virágokat, a lelkem, a családom.
Szóval vegyes, minden ami jön. Elfoglaltságom van bőven.
Itt fáj, ott fáj, de jelentkeznek az unokák, a gyerekek, a barátok és minden fájdalom el múlik.
Erőt adnak a mindennapokhoz.
A vasárnapom úgy telt el, hogy nem sütöttem semmit.
Így ma kiolvasztottam egy leveles vajas tésztát és gyors süti készült.
Tudni kell 2 hét alatt kétszer készült kelt tészta.
Egyszer a családom , másodszor a rég elhunyt barátnőm lánya érkezett 2 fiával. Ők itt is aludtak.
Nekik kedveskedtem.
A barátnőm nagyon finom buktát készített és a lánya szerette volna , ha együtt készítjük, hogy megtanulhassa.
Ezekről nem készülhetett fotó, olyan gyorsan elfogytak. még a másik nagyinak("édesnek") is küldtem.
Almás bukta, túrós(mazsolával,áfonyával),káposztás, batyu.
Na ezt kívántam én ma, a káposztásat.
Sok tölteléket készítettem el legutóbb, amikből került a fagyóba. Ezt használtam fel ma.
De ezt egy újabb posztban írom le, mint receptet.Most ezek a örvendeztetik meg napjaimat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése