Kemencés kenyerem!

Az Édesanyám mindig a kemencébe sütött kenyeret. A boltban nem is volt, csak később. Édesapám meg nem ette volna a "bóti" kenyeret. Nekem is van kemencém, már többször próbálkoztam a kenyér sütéssel, de nem igazán sikerül.  Pedig még "szakajtó" kosaram is van a kelesztéshez. Tegnap elégettem a kemencébe összegyüjtött gallyakat, krumplit sütöttem, de olyan jó melegnek találtam a kemencét, hogy az éppen megkelt kenyértésztából(kenyérsütőben kelt) elszakítottam két kis darabot és sült -mit sült, majdnem megégett két "vakaró". Nagyon finom lett, kaprot tettem rá, meg zsírt. A kenyér már bennt is volt a villany tüzhelyben, de kivettem és átvittem a kemencébe. Na ennek is megkapta a tetejét, az alja meg sületlen lett, de megfordítottam és megsült. Elbabáztam velük egy fél napot.Jó füstös lettem.(aznap voltam fodrásznál) DE KENYERET SÜTÖTTEM KEMENCÉBE ÉS VÉGIG AZ ÉDESANYÁMRA GONDOLTAM. Láttam, a verejtékes homlokát. Hajnalban már dagasztotta, az előző este bekovászolt kenyeret. Mindig hármat sütött.Meg a vakarókat. Láttam az Édesapámat, aki felfűtötte a kemencét. Nem akácfával, hanem szőlő venyigével, kukoríca csutkával...szóval lommal. Én voltam velük a malomba annak idején, vittük a búzát,hoztuk a lisztet. Ezért ízlik nekem ez a pernyés kenyér!!! Épp olyan az íze, mintha az Édesanyám sütötte volna. De többet nem próbálkozom, szebb, finomabb sül a villany sütőmbe.  Igaz nincs rajta pernye! A tepsit egy éjszaka áztatás után, még a mosogató gép sem tudta lemosni, most sikálni fogom. De, ha újra rámtörnek az emlékek, még lehet próbálkozom. Sült már az én kemencémben sok pizza, egész malac, lángos, kalács, a kenyérnek meg ott a sütő. Hát így jártam, nem vagyok büszke a kemencés kenyeremre, de megmutattam nektek. Vakarók!