Az én 9 éves, zöld dió befőttem.
Megmagyarázhatatlanul ragaszkodom a rég múlt idő tárgyaihoz, emlékeihez.
Talán, mert az én korosztályom még ezek között a tárgyak között töltötte gyermek éveit.
Őrzöm Szüleim kredencét, mángorlóját, amit ács nagyapám saját kezűleg készített a rokkával együtt.
A szövés, fonás apró tárgyait, a hajót, az ülő kézi guzsalyt, a hozzávaló orsót, a bordát.
Nagyapám mívesen faragott dísztörölköző tartóját, rajta a már általam kalotázott dísz törölközővel. Vasaló, kávéőrlő, vaskályha, petróleumlámpa, mind a régmúltat idézik a teraszomon.
Ahányszor rájuk pillantok, a drága szülői ház jut eszembe.
A nagy diófa, a két nagy sárgabarackfa, a szilva, cseresznye, alma, körte, birs alma, akkor kincset jelentettek számunkra.
Aszaltuk a gyümölcsöket télire, mert cukorra nemigen futotta a befőzéshez.
A tél levese az aszalt szilvával, susinkával (aszalt almaszirom), igen nagy csemege volt.
Szép emlékeim közé tartozik az a kép, ahogyan
Nagymamám ül egy díszes karosszéken és diófa ággal legyezi magát, ezzel tartja távol a legyeket a környezetéből.
Időnként vittem a friss ágat, mert ellankadt az előző levele.
Nemes feladat volt ez, mert cserébe olyan elbeszéléseket kaptam az Amerikát megjárt nagymamámtól, amire ma is csodálattal emlékszem. A narancs ligetek, a rozmaring erdők, Fiume, az amerikás magyarok”burdos” háza, a gyári munka, számomra akkor a tündérmese volt.
Örömmel találtam a facebookon lapjukra. Előbb a játékra figyeltem, kapartam, kerestem Szőke András képét. Nem jön össze három.
Pedig ő egy különös, számomra sokoldalú és viccesen megnyerő ember. A zöld diót is jó lenne megnyerni. Aztán mentem az idővonalra és nézem a videót a zöld dió készítéséről.
Jánkmajtis, hiszen itt van tőlem pár km-re (Aranyosapátiban élek, itt tanítottam 33 évig) és nem hallottam hírét sem a zöld dió feldolgozásnak.
A videó nézése közben ugrott be, hogy ilyet én is készítettem évekkel ezelőtt. Mennyit dolgoztam vele!!!
Héját szivaccsal lesúroltam, kötőtűvel megszurkáltam az 5 literes befőttes üveg tele lett. Vízzel felöntöttem, naponta cseréltem4 héten át.A látogatóba érkező húgom, amikor meglátta ez volt a reakciója: ezt az ocsmányságot akarod majd velünk megetetni?
A család nem segített elfogyasztani, nem kedvelték a különleges egyedi íze miatt.
Végül csak a húgommal ketten ettük meg
Vagy talán mégsem?
Irány a nyári konyha télire lezárt spájza. A több éves lekvárok befőttek között emlékeim szerint lennie kell egy kis üveggel zöld diónak.
Megvan! Egy kis hosszúkás olíva bogyós üvegben.
Elő a fényképezőgéppel, meg is örökítem.
Címke is van rajta. Zöld dió 2003. június.
Próbálkozom a kinyitással, ami nem könnyű kilenc év után.
Végre sikerül. Izgalommal szedem ki, felvágom, ízlelem, egy kilencéves csoda íze olvad szét az ízlelő bimbókon. Mennyei!!!
A fahéj, a boróka a szegfűszeg íze a cukor barna szirupjával keveredve.
Elvarázsolt!
Szeletelve is lefotóztam. Kardamom nem került bele, akkor még nem volt elérhető számunkra. Ma már ismerem és használom.
A sírás környékez, a húgommal osztanám meg, de ő már egy éve elhunyt.
Milyen jó lett volna Karácsonykor a sült hús mellé együtt elfogyasztani.
Remélem a családomnak, az unokáimnak most már ízleni fog.
Gyorsan visszazárom az üveget, 2012. 12. 14. ---17.01 perckor.(ez éppen most történt meg)
Hideg helyre került a spájz többi befőttje közé, ha kibírt 9 évet Karácsonyig már csak eláll!
Köszönet Önöknek a zöld dió újbóli felfedezéséért, a csodálatos íz világért! Az emlékekért, melyek sok év tán is örömmel töltik el az ember szívét.Szeretném megkóstolni és összehasonlítani az enyémet az Önök által készítettel.
Üdvözlettel: Maklári Sándorné (Olgi néni) nyugdíjas tanárnéni.
A Goldenfood, a zöld dió gyártója kiírt egy pályázatot, amelyen indultam ezzel a fenti képpel és történettel.
Ezt értékelték.
Így lettem én a zöld dió tiszteletbeli nagymamája!
Azóta csütörtökönként küldöm nekik a receptet,és kapok is időnként egy üveg zöld diót.
Készült még számomra oklevél és egy falióra is ajándékként.
Apróbb ajándékokat is kapok tőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése