Mentovics Éva
Aranybúza-mezők éke!
Aranykalász, aranybúza…
kössed, kössed koszorúba!
Búzavirág legyen éke,
pipacs nyíljon közepébe!
Melengető napfény járta,
szél simított dús hajába,
megcsodálták erdők, rétek,
dísze volt a messzeségnek.
Megőrölve, megszitálva
langyos vízzel teszik tálba,
megkelesztve, megdagasztva
pihen kicsit a damasztba’,
majd kemence szája várja,
hogy pírt süssön orcájára.
Aranybúza – mezők éke –
vártunk már az új kenyérre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése