A cikket én írtam, nagyon régen,egy kép is van a termő somfámról. Mutatja, hogy az aláírt nevű embert keresi.
Mondom én vagyok.
Kint voltam a kapuban a postással és egy utcabeli asszonykával beszélgettem.
Bizony őt évek óta nem hagyja békében a felesége, jönne már el hátha van hajtás a somfa alatt.
Hát volt. Nem is egy 3 db-ot tudtunk kivenni. Nagyon kicsik, nem tudom mikor fordulnak termőre.
A bácsi 72 éves , remélem még megéri, hogy terem. 15 km-t motorozott, ennyi évesen, hogy megtaláljon.Megnézte a kertemet, a virágaimat minden nagyon tetszett neki. Evett cseresznyét, a mamának is vitt a zsebébe.
megkérdezte, ha úgy alakulna, elhozhatná-e a feleségét, hogy megmutassa neki mennyi minden van itt, és hoznak nekem virágot, olyat, amit itt nem látott.Természetesen igent mondtam.
Még közös ismerősünk is akadt.
Ilyen kicsi ez a világ.
Melengette a szívemet, amikor megláttam az újságcikket a kezében. Jól esett.
Ez a fa ma már nagyon ritka. De az is, hogy van alatta a magokból kikelt növény. Ez csak egy -két éve vettem észre és már sokat elajándékoztam. Mindre vigyázok, mert kell, már van gazdájuk.
Az ilyen kicsi öröm is öröm, és megszépíti az ember napját.
Ez a kép volt az újságcikkben.Az érő somról.
1 megjegyzés:
Az ilyen pillanatokért,történésekért érdemes élni!!!:DDD
Megjegyzés küldése