Csörgött a telefonom.
Jó szomszéd hívott, nyissam már ki a kaput, mert hozna egy kis disznó torost.
Éppen a mézes tál sütése, kenése volt folyamatban, kértem kis haladékot és nyitottam.
Megérte.
Toros káposzta, meleg tepertő, vese, velő,bőr.
Nem is ettem én a lecsós paprikás krumpliból, amit ebédre főztem.
Friss kenyérrel tepertő, toros.
Mit mondjak, a továbbiakban a víz fogyasztásom megemelkedett.
Közben nassolgattam, a maradék tepertős pogácsából és a Pavlovából is.
A kisült mézeseket is megkóstolja az ember lánya.
Olyan kellemes fahéjas illat van a lakásban.
Keveredik a sült kenyér illatával.
Régmúlt falusi karácsonyaim , a konyhánk melege, a disznóölések jutottak eszembe.
Az adventi illat mécses még fokozza ezt a hangulatot.
Az esti ablak fények, az adventi koszorú pici fehér izzói, mint a csillagok.
A fagyöngy apró bogyóin megtört fények .
Az adventi koszorún a két gyertya lángja, illatuk.
Karácsonyi zene a CD-ről.
Hát mit mondjak, van karácsonyi hangulat, de ezt csak másokkal megosztva lehet értékelni.
Gyermekkorom Karácsonyai, a szüleim szinte itt voltak velem.
Akikkel én évekig az adventi készülődést megosztottam, már az égi mezőkön számolják a csillagokat.
Gyermekeim távol élnek tőlem, a saját családjukkal osztják meg az advent örömét.
Úgy érzem el vagyok egyedül, de az ünnepek közeledte mindent felül ír.
Hiányoznak a szeretteim!
Sok jó ember van körülöttem, de őket nem pótolják!
Szerencse, hogy az a típusú ember vagyok, aki tud váltani és végzi tovább a napi teendőit, mondván azt kell szeretni, ami van.
A megtörtént dolgokon már nem változtathatunk.
Öröm , bánat, emlékezés, várakozás, bizakodás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése