Az én 9 éves, zöld dió befőttem.

 Megmagyarázhatatlanul ragaszkodom a rég múlt idő tárgyaihoz, emlékeihez.

Talán, mert az én korosztályom még ezek között a tárgyak között töltötte gyermek éveit.

Őrzöm Szüleim kredencét, mángorlóját, amit ács nagyapám saját kezűleg készített a rokkával együtt.

 A szövés, fonás apró tárgyait, a hajót, az ülő kézi guzsalyt, a hozzávaló orsót, a bordát.

Nagyapám mívesen faragott dísztörölköző tartóját, rajta a már általam kalotázott dísz törölközővel. Vasaló, kávéőrlő, vaskályha, petróleumlámpa, mind a régmúltat idézik a teraszomon.

Ahányszor rájuk pillantok, a drága szülői ház jut eszembe.

 A nagy diófa, a két nagy sárgabarackfa, a szilva, cseresznye, alma, körte, birs alma, akkor kincset jelentettek számunkra.

Aszaltuk a gyümölcsöket télire, mert cukorra nemigen futotta a befőzéshez.

A tél levese az aszalt szilvával, susinkával(aszalt almaszirom), igen nagy csemege volt.

Szép emlékeim közé tartozik az a kép, ahogyan

Nagymamám ül egy díszes karosszéken és diófa ággal legyezi magát, ezzel tartja távol a legyeket a környezetéből.

 Időnként vittem a friss ágat, mert ellankadt az előző levele.

Nemes feladat volt ez, mert cserébe olyan elbeszéléseket kaptam az Amerikát megjárt nagymamámtól, amire a ma is csodálattal emlékszem. A narancs ligetek, a rozmaring erdők, Fiume, az amerikás magyarok”burdos” háza, a gyári munka, számomra akkor a tündérmese volt.

Örömmel találtam a facebookon lapjukra. Előbb a játékra figyeltem, kapartam, kerestem Szőke András képét. Nem jön össze három.

Pedig ő egy különös, számomra sokoldalú és viccesen megnyerő ember. A zöld diót is jó lenne megnyerni. Aztán mentem az idővonalra és nézem a videót a zöld dió készítéséről.

Jánkmajtis, hiszen itt van tőlem pár km-re (Aranyosapátiban élek, itt tanítottam 33 évig) és nem hallottam hírét sem a zöld dió feldolgozásnak.

A videó nézése közben ugrott be, hogy ilyet én is készítettem évekkel ezelőtt. Mennyit dolgoztam vele!!!

Héját szivaccsal lesúroltam, kötőtűvel megszurkáltam az 5 literes befőttes üveg tele lett. Vízzel felöntöttem, naponta cseréltem4 héten át.A látogatóba érkező húgom, amikor meglátta ez volt a reakciója: ezt az ocsmányságot akarod majd velünk megetetni?

A család nem segített be, nem kedvelték a különleges egyedi íze miatt.

Végül csak a húgommal ketten ettük meg

Vagy talán mégsem? Irány a nyári konyha télire lezárt spájza. A több éves lekvárok befőttek között emlékeim szerint lennie kell egy kis üveggel zöld diónak.

Megvan! Egy kis hosszúkás olíva bogyós üvegben.

Elő a fényképezőgéppel, meg is örökítem.

Címke is van rajta. Zöld dió 2003. június.

Próbálkozom a kinyitással, ami nem könnyű kilenc év után.

Végre sikerül. Izgalommal szedem ki, felvágom, ízlelem, egy kilencéves csoda íze olvad szét az ízlelő bimbókon. Mennyei!!!

A fahéj, a boróka a szegfűszeg íze a cukor barna szirupjával keveredve.

 Elvarázsolt!

 Szeletelve is lefotóztam. Kardamom nem került bele, akkor még nem volt elérhető számunkra. Ma már ismerem és használom.

A sírás környékez, a húgommal osztanám meg, de ő már egy éve elhunyt.

Milyen jó lett volna Karácsonykor a sült hús mellé együtt elfogyasztani.

Remélem a családomnak, az unokáimnak most már ízleni fog.

Gyorsan visszazárom az üveget, 2012. 12. 14. ---17.01 perckor.(ez éppen most történt meg)

Hideg helyre került a spájz többi befőttje közé, ha kibírt 9 évet Karácsonyig már csak eláll!